KÓSTOLÓT KAPHATSZ, HA MOST (MUST) ODAFUTSZ :-)

Szüret, őszi vásár

Ezúttal csupán egy maroknyi csapat jött csak össze, de így is nagyon jól mulattunk. Hát persze, hiszen ki ne szeretne tapicskoli a szőlőben vagy őszi gyümölcsöket kóstolgatni? 
Szőlőhegyet ugyan nem tudtunk varázsolni, de az udvaron egy kis szőlőlugas várta a gyerekeket: rögtönzött szőlőtőkékkel és a klasszikus népi játék (Lipem-lopom a szőlőt) kellékeivel: furkósbot, kosár szőlőszemekkel, kalap (és csőszbajusz). A csőszeink derekasan őrizték volna a kertet, ha el nem szundikálnak közben...
Mivel a szőlőskertünkben még bőven elfértek a gyümölcsfák, mi magunk is átváltoztunk. Énekkel kísérve (Alma, alma, piros alma) benépesítettük a ligetünket almafa, körtefa és szilvafa gyerekekkel. Ez remek alkalmat adott arra, hogy újra sorba vegyük a neveket és köszöntsük az új csatlakozókat. 

                   
                   

HOVA MÉSZ FALEVÉL?

Ősz

Túlvagyunk az eddigi leghangosabb, legrumlisabb, de egyben élményekben gazdag Játékvárunkon. A témához inkább kapcsolódó melankólikus, nyugodt hangulat helyett egy meglehetősen aktív, felfokozott kedvű társaság jellemezte a 3. alkalmunkat.

A PULI AZ NEM KUTYA…A PULI AZ PULI

 Magyar állatok

A második alkalmunk témája szerintem sokunk szívéhez közel állt, a gyerekek pedig különösen nagy örömmel fogadták.

AZ OTTHON ITT VAN, HA JÖSSZ MELLETTEM...


Magyarország földrajza és természeti kincsei

Izgatottan érkeztünk a helyszínünkre, a Centre Cívic Giunardó kézműves termébe. Azonnal nekiláttunk a terem praktikus átrendezésének, a játékok előkészítésének és a technikai hátter beállításának.
Az egyik sarokban  kialakítottunk egy színező, rajzoló kuckót, ahol 3 féle színezőből lehetett választani, valamint nagyobbaknak készítettünk egy összefoglaló kis feladatlapot is. Habár a ceruzákat és filctollakat végül nem a Balatoni vitorlásokra, a Magyarország vaktérképre vagy a Kirándulás a Kékesre elnevezésű lapok díszítésére használták, hanem inkább a Velencei-tóra hajtogatott és felsorakoztatott hajók dekorálására.

ÚJ HELYSZÍN, ÚJ GYEREKEK, ÚJ LELKESEDÉS, ÚJ KIHÍVÁSOK, ÚJ ERŐ... BARCELONA!!!


Gondolatok az első találkozásról...

Október 1.
A nap előtt kicsit már úgy hangzott ez a dátum a fejünkben, mint valami  mantra. Valami izgalommal és várakozással vegyes feszültség ült rajtunk, -és bár már csak halvány emlékeink vannak erről- ,de pont olyan érzésünk volt, mint amikor egy kisgyerek először lépi át az óvoda/iskola kapuját.

Ezen az októberi napon a Játékvár BCN projekt kezdetét vette és ugyan még csak apró lépéseket számlál maga mögött, bízunk benne, hogy a történetünk folytatódik. Aki már valaha próbált bármit is beindítani, az jól tudhatja, hogy mennyi munkával jár. Esetünkben is nagyon sok előkészület előzte meg az indulást: hosszú volt az út az első terjeszkedési gondolatoktól, a kontaktok felkutatásának káoszán és az éjszakába nyúló skype –vagy telefonbeszélgetéseken át, az első bemutatkozásig.

Ha jól érzékeltük, kölcsönös kíváncsiság lengte be a reptéri termet (de még az udvart is), ahol jó volt belecsöppenni egy láthatóan összetartozó közösségbe. Érdekes volt látni ”a partvonalról”, hogy itt ismeretségek és barátságok szövődtek a hosszú évek alatt. Tudtuk, hogy ugyan legközelebb már nekünk sem a ruhára ragasztott névcetli diszkrét kibogarászásával kell majd kezdeni a találkozást, de jelenleg ez jutott.



Frissen alakult csapatunk miatt nehezebb volt felmérni az